Nietzsche és az individualizmus

Nietzsche szövegében arról olvastunk, hogy  miképpen vonja el egy ember figyelmét a részvét, mások szenvedése hogyan homályosítja el egy a céljaiért küzdő ember elhatározásait. Annak érdekében, hogy céljainkat elérjük, nem előnyös mások szenvedéseiben osztozni, tehát a részvétel nem jó, mert azzal eltávolodunk a saját feladatunktól. Másrészről pedig ne is segítsünk, mert azzal megbántunk másokat, megsértjük annak becsületét és bosszúsággal fog irántunk érezni. 

Mindez az egyéni érdekeket, a saját célok elérését és az önmegvalósítást szolgálják, a társadalom és más vallási csoportoktól teljesen elvonatkoztat. Ez az individualizmus.

Az individualizmus egy olyan erkölcsi és gondolkodási rendszer, amely elutasítja a közös érdekeket s helyette az egyéni érdek, az önmegvalósítás és az személyi szabadság állítódik a központba. Az individualisták nem fogadják el a hagyomány vagy a vallás jelentette kötött moralitást sem mint az egyéni választás lehetséges korlátait. Külön figyelmet érdemel az individualisták és az egoisták kapcsolata: az önmegvalósítást hirdető eszmerendszert fel lehet fogni az önzés netovábbjának is, miközben többen felhívják a figyelmet arra, hogy pont az önmegvalósító alapvetés ad lehetőséget arra, hogy kilépjünk az önzés korlátai közül, és szabadon tegyünk másokért. Azzal is érvelnek, hogy az önmagát megvalósító individuum nem önző, amíg nem károsít másokat.

Verselemzés

Ady Endre: A magyar Messiások

"Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások. 

Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehetnek."

 A magyar Messiások a második ciklus címadó verse. Rögtön az első két sor arra utal, hogy a magyarországi megváltóknak más a sorsa a Föld más helyein élőknek. Nyilvánvaló, hogy a hiábavaló, felesleges erőfeszítésekkel nem lehet megváltani a magyarokat. Reménytelenül sóhajtozik a költő, a magyarságnak, mint egységes népnek, nem hoz jót a sorsa. Erre ad utalást az, hogy megeleveníti a múltat, letűnt korok hőseinek bukásaival bizonyítja, hogy a magyarságra tragikus jövő vár. Ennek ellenére a kitartás nem vész el, mindig is lesznek bátor emberek, akik bármiféle hátrányokkal küzdve is, de szembeszállnak a sorsukkal és harcolnak, még ha bukásra is vannak ítélve.

"Ezerszer Messiások
A magyar Messiások."

Impresszionizmus

A festészetben ekkor játszódott le a modern művészet első jelentős forradalma, az impresszionizmus. Festészeti irányzat, amely Franciaországból, az 1860-as évekből indult el. Az impresszionista festők a természetes fény ragyogásában megmutatkozó természet magával ragadó megjelenését ünnepelték - akár hajnali, akár nappali vagy alkonyati fényről volt szó. Elbűvölte őket a fény és színek közötti kapcsolat, és tiszta festékkel, szabad ecsetvonásokkal dolgoztak. Témaválasztásuk is radikálisan eltért a korábbiaktól; kerülték a hagyományos történelmi, vallási és romantikus témákat, inkább a tájképeket és a mindennapi élet jeleneteit részesítették előnyben.  A kifejezést először egy Leroy nevű újságíró használta gúnyos értelemben az 1874 májusában Nadar fényképész műtermében kiállító festőművészek képeinek a megjelölésére. Ezek a festők a pillanatnyiság illúzióját akarták kelteni oly módon, hogy a kis színfoltok vibráló tónusaiból a néző szemében szülessen meg a kép. Legjellemzőbb stíluseszközei között, ott találjuk az eddig nem ismert színekben pompázó, sokszor szinte varázslatos képeket. A szó eredete: latin 'impressio' = pillanatnyi élmény, benyomás. Céljuk: a pillanatról pillanatra változó látvány rögzítése. DE ez csak újszerű technikai megoldásokkal lehetséges - összegezve:

Három fő témájuk:

• a modernizálódó nagyváros
• szórakozás, társasági élet
• városi és természeti tájak

A legfontosabb impresszionista alkotók a festészetben: - impresszionisták - Manett, Monet, Renoir, Degas, Pissarro, - a magyar festők közül - Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Hollósy Simon, a neoimpresszionisták avagy pointillisták - Seurat, Signac, - és a posztimpresszionisták, akiknek művészete a 20. századi avantgárd felé mutat

Degas "a modern élet klasszikus festője" akart lenni. Mindvégig küzdött benne a kettős vonzás: a klasszikus, múzeumi művészet utáni vágy és a modern élet lüktetése, a pillanatnyi mozgás ezernyi izgalma.

Képeit nagy műgonddal "dekomponálta", azaz mesteri rejtett kompozíciós szerkezettel ébresztette a pillanatfelvétel esetlegességének az illúzióját, sugallta a véletlenszerű konkrétságát. Mindig borotvaélen táncolt, és sikerült neki a nagy vállalkozás: a megkomponált komponálatlanság, a tudatos véletlen, a klasszikusan modern. Utánozhatatlan bravúr, nincsenek is követői. Témakörét néhány témacsoport alkotta: balett, koncert, lóverseny. Művészetének alapeleme a mozgás pillanatszerűsége, ez vonzotta a balett és a lóverseny megjelenítéséhez. Könyörtelen szemű művész volt - nemcsak a pillanatszerűséget leste el a fotótól, hanem az objektivitást is. Degas minden pátoszt, istenítést elhagy. Szenvtelenül rögzíti az önmagával elfoglalt mozdulatokat, esetlen hajladozásokat, szépítés nélkül, fotószerű objektivitással közöl tényeket. Képein a nők közönséges, mindennapi dolgokat művelnek, s úgy viselkednek, mintha senki nem látná őket. Ugyanezzel a szemlélettel közelít kedvenc témájához a belett-táncosnőkhöz. Balett: táncosnő a színpadon című képén a balerinát igencsak szokatlan szögből látjuk, mintha páholyban lennénk. Ily módon a karmestert is megpillanthatjuk meg a többi táncosnőt a kulisszák mögött, miközben a közönség elé készülnek lépni. Ez is pillanatképnek tűnik: a festő gondos szerkesztéssel érte el azt a hatást, mintha egyáltalán nem lenne megszerkesztve. Késői korszakában néhány művészetében szokatlan témájú képet is festett, mint az "Abszint mellett" - aminek témája az éjszaka, amikor a bulvárok szemkápráztatóan ragyognak. A bohém negyed kocsmái  megtelnek mindenféle figurákkal - kokottokkal, mulató világfiakkal, festőkkel, költőkkel. A művészvilág éli a maga pezsdítő éjszakai életét. Legkedveltebb italuk a mára már csak emlékké párolgott abszint volt.

Portfólió 4 - Himnusz és Szózat összehasonlítása

Az idő- és értékszembesítés az értékek fogyatkozását mutatja ki, legtöbbször az értéktelített múlt kerül szembe az értékvesztett jelennel. Két, a magyar kultúrában fontos szerepet betöltő, a 19. században keletkezett vers pontosan megfelel eme leírásnak. Kölcsey Ferenc Himnusz című műve és Vörösmarty Szózata összehasonlításával próbálom alátámasztani a fentebb megfogalmazottakat, egyéb hasonlóságokat illetve ellentéteket kihangsúlyozva.

Elsősorban ismerkedjünk meg a két művel. A mára már a nemzeti himnuszunkká nőtte ki magát Kölcsey Ferenc 1823-ban, „Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból” eredeti címmel írt költeménye. Majd 13 év elteltével Vörösmarty Mihály megalkotta a Szózatot. Ekkoriban volt a nagy reformkor, a magyarok önállóságot, elszakadást szeretnének a Habsburgoktól. A nemzeti összetartás fontossá válik a magyarok számára, ezért is íródott e két költemény: a magyarság erősítése és ösztönzése volt a cél.

Témában hasonlítanak, mégis két különböző szempontból közelítik meg. Ezt leginkább a műfajuk tükrözi. A Himnusz, minő meglepő, egy himnusz, az óda egyik válfaja. Magasztos hangvételű, Istenhez fohászkodó, segélykérő költemény. Ellenben a Szózattal, egy szónoklati beszéddel, mely közvetlen az olvasóhoz szól, meggyőzi és buzdítja.

Vizsgáljuk meg a szövegek felépítését. A Himnusz első versszakában a versbeszélő segítségért fohászkodik Istenhez, majd a továbbiakban az egyes történelmi korszakokat vizsgálva próbál választ találni arra, mit követhettünk el, amiért bűnhődünk. A múltban történtek alapján két-két versszak oszt fel két-két időszakot: a második és harmadik versszakban a jó idők, a honfoglalás, a bőség, Mátyás időszaka mutatja Magyarország történelmének dicső korszakait, mikor Isten megjutalmazott minket; majd a következőkben a rossz időszakok, a sorscsapások jönnek szóba, mint a tatárjárás illetve a török hódítások, melyeket már Isten büntetésének véli: „Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben”. Majd a következő versszakban megjelenik egy legenda, a turáni átok, mely szerint Magyarországon mindig lesznek belső viszályok: „Hányszor támadt tenfiad szép hazám, kebledre ”, mely magyarázatot ad a versbeszélőnek, ez lenne az a súlyos bűn. Tehát ahhoz, hogy egy szebb jövőt érjünk, a belső viszályoknak véget kell vetni és össze kell tartani, mely szintén a nemzeti öntudat egy példája. A hatodik és hetedik versszakban a sanyarú múlt már összemosódik a jelennel, kilátástalannak tűnik számára a jövő, végül már csak szánalomért könyörög Istenhez.

Vörösmarty Szózata, ahogy a címből is látszik, szónoklat, melyben az olvasói közönséget szólítja föl a hazaszeretet erősítésének céljából. Retorikai szempontokból egy igen határozott beszéd, mely erősen érvvel, már az elején a második versszakkal elmondja legerősebb érvét:

„A nagy világon e kívűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.”

Az idő és értékszembesítés legfőképp az érvelésben nyilvánul meg. a Himnuszhoz hasonlóan a múltban vizsgálódik, a dicső és büszke történelmünkkel támasztja alá, miért is kell tisztelnünk hazánkat. Majd eljut a jelenhez, ahol kérdéseket tesz fel:

„Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.”

Kétségek körözik, nem érti, hogyan jutottak a magyarok ilyen sorsra, hiszen megküzdöttek hazájukért, mégis mások uralják. Ez szintén a magyarokban ébreszthetett rokonszenvet, buzdíthatta a Habsburg-ellenes érzést. Kölcseyvel ellentétben Vörösmarty nem áll meg a jelenben és nem siránkozik, hanem tovább tekint a jövőbe. Egyfelől jóra fordulhatnak a dolgok:

„Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor,”,

 de a nemzethalál sem kizárt:

„S a sírt, hol nemzet sűlyed el,”.

Bár megingott egy kicsit az érveléssel, nem veszíti el a reményt. Hogy fenntartsa a magabiztosságát, a végén megismétli legerősebb érvét, a második versszakot.

Bár egy időben, ugyanolyan céllal íródtak, mégis merőben különböznek. A Himnusz csak egy fohász, egy könyörgés istenhez, a Szózat pedig egy motiváló szónoklat, mely túlmutat a Himnuszon, továbbgondolja, majd meggyőz minket arról, miért is kell szeretnünk a hazánkat.

Portfólió 3 - Intelmek egy baráthoz

Kedves barátom! Most azon tűnődhetsz, hogyan zajlik a nagybetűs élet, a világ vajon miféle módon működhet. Hidd el, nem sokan tudnak jól válaszolni eme kérdésekre, de talán néhány tanáccsal elláthatlak, hogy tehetjük jobbá életünket.

 Legfontosabb dolog, amit le kell szögeznünk: nem vagyunk egyedül. Az ember társas lény, másokra is szüksége van a boldog élethez. Gondolj másokra, bánj embertársaiddal úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. Talán ez lehet az összefogás alapja: a nézeteltérések, ellentétek mellőzése és a közös érdek előtérbe helyezése. Ha vannak, akik melletted állnak, ha érzed, segítő társaid bármikor kisegítenek, máris van egy védőhálód, amellyel könnyebben élhetsz, biztosabban teheted a dolgodat, mert tudod, mindig lesznek barátaid, kikre számíthatsz, bármi történjék is.

 Létünk kérdését már sok nagy koponya megpróbálta megválaszolni, kisebb- nagyobb sikerrel. Mindenkinek más életének célja: egyesek másokat gyógyítanak, vannak, akik szórakoztatják a közönséget és van, aki csak segít, ahol tud. Az, ki saját magáért él, nem lesz soha boldog. Másokért kell élni, társas létünk ebben nyilvánul meg; tegyünk a közösségért és a közösség is tesz értünk. Talán választ is kaptunk kérdésünkre: létünk másokban valósul meg, a megosztás, a szeretet, a törődés az, mi a boldogsághoz vezethet.

 Földi létünk rövid, alig tart néhány évig, évtizedig. Persze ennyire nem sürget az idő, de ha nem használjuk ki eléggé, később megbánhatjuk a tétlenséget, és akkor már nem lehet visszafordítani. Ahogy a mondás is tartja: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”. Használjuk ki az időt, amíg lehet, tegyük azt, amit mindig is szerettünk volna, ne féljünk lépni, hiszen csak akkor derülhet ki, hogy mi lenne az után, ha már megtörtént.

 Az élet a bölcsőtől a sírig tart, e két állomás között eltelt idő már javában meghatározza létünk értelmét, formálja személyiségünket. Mindez a születéssel kezdődik, ahol máris egy kis közösségbe, a társadalom alapjába csöppenünk: a családba. Egyet ígérj meg, soha se felejtsd el, honnan is jöttél. Mindennek van egy kezdete és az emberek szívesen gondolnak vissza, honnan is kezdték. Hogy miért? Feltehetően a változás, az alap formálódás gondolata érdekli az embert, hogy valójában milyenek voltunk és milyenekké lettünk. A családban kezdődik létünk legfontosabb pillanatai, gyermekkorunkban dől el, milyen úton indulunk majd el. Ezért kell szeretni a családot, mert nekik köszönhetően máris biztonságos körülményekben kezdhetjük meg létünk legelső éveit, általuk fog létünk is formálódni.

 Ez után jöhet a nagybetűs ÉLET. Sokszor hallhattad már ezt a kifejezést, de pontosan mit is jelent? Elhagyni családi fészkünket, mint a kismadár mikor először repül el, s körberepüli a világot. Jó, lehet túloztam, bár mégis van benne valami. Az önállósodás, a felnőtté válás a nagybetűs életbe lépés kezdete, mikor igazán megkóstolhatjuk, milyen élet is várhat ránk. Ekkor már nem az számít, honnan is kezdtük, hanem az, hogyan folytatjuk. Teszem azt egy kőgazdag ember is lehet feleolyan jó, mint egy hajléktalan. Történetünket a tetteink teszik egyedivé, nem az, honnan jöttünk.

 De álljunk meg egy pillanatra! Felkészültünk a világra? Vagyunk elég bölcsek ahhoz, hogy boldoguljunk? Az élethez ismeretségeket kell elsajátítani, nem is keveset, boldogulásunk titka a tudás. Egyébként is, a közös jóért úgy tudunk a legegyedibben hozzájárulni, ha sajátos ismereteinket megosztjuk másokkal, adunk valami pluszt az embereknek. Minél szélesebb a látókörünk, annál könnyebben boldogulhatunk a világban, annál többet tehetünk másokért.

Sose csüggedj! Akármilyen kilátástalan is legyen a helyzeted, gondolj bele, az élet nem fenékig tejfel, néha történhetnek rossz dolgok. Mindig át kell látni a rossz helyzeteken is, próbáld meg kihozni a legjobbat és meglátod, idővel jobb lesz. Talán kishitűnek tűnök, de az optimizmus jó szemlélet. Nem azt jelenti, hogy a rosszra nem gondol, csak figyelmen kívül hagyja. A jóért kell élni, nem a rossz ellen.

 Remélem sokat segítettem tanácsaimmal, fogadd meg őket és egyre mosolygósabb hétköznapjaid lesznek.  

                                                                                              Nemsokára találkozunk.

                                                                                                          Jó barátod ,

                                                                                                           Enriko.